blog.szirmai.com

Régebben nem szerettem az olyam műfajú filmeket, ahol a műfaj címében bennevan a dráma szó (háborús dráma, romantikus dráma, dráma, stb.). Mindig azt gondoltam, hogy ezek vontatott filmek, amiket kínszenvedés végigülni és úgyse lesz pozitív végkifejlet bennük. Mentségemre szól, hogy valahol a tizenéves korom közepén járhattam ekkor.  Az utóbbi években viszont akadt pár olyan film, ami a leírása alapján megfogott és egy másodpercig sem bántam meg, hogy megnéztem. A Hosszú jegyességre talán 1 éve bukkantam és azonnal eldöntöttem, hogy látni szeretném. Minden a Da Vinci-kóddal kezdődött, illetve a főszereplő színésznővel. Azt nem mondom, hogy szerelem az első látásra , de kétségkívül feltűnt, hogy egy rendkívül bájos teremtésről van szó. Innen már egyszerű volt az út a Hosszú jegyességig: megkerestem, hogy ki a színésznő, milyen filmjei vannak és elhatároztam, hogy 1-2-t mindenképpen látnom kell belőlük.

A film egyszerűen szenzációs, aminek minden pillanata egy élmény. A rendező Jean-Pierre Jeunet remekül lavírozik a romantikus komédiát idéző és a háború borzalmait bemutató képsorok között. Az operatőri munka profi és a kép kicsit sárgásbarna színe is nagyon el lett találva a film hangulatához. A Hosszú jegyesség nem bővelkedik világsztárokban de egy rövid ideig feltűnik benne Jodie Foster, és Julie Depardieu is.

A film az első világháború idején játszódik. A főszereplő Mathilde egy kis francia faluban élő fiatal lány, aki rendületlenül hazavárja egyetlen szerelmét Manech-et. Az utolsó hír, amit a fiúról kap, hogy öncsonkítás miatt öt társával együtt a szembenálló erők közötti frontvonalra száműzték, ami tulajdonképpen egyet jelent a kivégzéssel.  A háborúnak vége lesz, de a fiú nem tér haza. Az egyetlen információ, hogy eltűnt. Mathilde viszont  nem éri be ennyivel, tudni szeretné mi történt szerelmével, ezért  nyomozni kezd, hogy megtudja az igazságot a senkföldjén töltött éjszakáról és az azt követő reggelről.

Összefoglalva a Hosszú jegyesség egy szenzácós film a remény szépségéről, a háború borzalmairól és az emberi szív kitartó erejéről. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, nálam 10/10. No de legközelebb a kedvenc horrorfilmemről fogok írni, mert a végén még túl “puhánynak” tűnök.

Nincsenek hasonló bejegyzések.