blog.szirmai.com

Amikor 2002-2003 környékén elindult a közösségi oldal mánia, akkor engem is elkapott a szelleme, igaz csak később, mert az első iwiw meghívóm jódarabig pihent a postaládámban, mire rájöttem, hogy az nem egy spam, hanem valami új dolog, amit egyre többen használnak. Először nem akartam regisztrálni, mert nem gondoltam, hogy hasznos lesz, de aztán mégis rávettem magam, mert egy rég nem látott ismerősömről szerettem volna némi információt szerezni. Semmi rosszra nem kell gondolni, csak nem tudtam se az e-mail címét, se a telefonszámát, semmit, így gondoltam majd ezen az oldalon megtalálom. Megtaláltam.

Teltek a hónapok, gyűltek az ismerősök. Először csak azok, akikkel állandóan találkoztam, majd szépen sorjában a rég nem látott osztálytársak, kollégák, stb. Eddig nincs is probléma. Egy idő után az emberek rájöttek, hogy az iwiw hirdetésre is használható, így hamarosan olyan levelek landoltak a postaládámban, hogy “a sarki zöldséges ismerősnek jelölt”, “xy kutyakozmetika ismerősnek jelölt”, “Dance klub ismerősnek jelölt”, hév, metró villamos, busz és szépen sorjában a többi. Az lett a vége, hogy meguntam ezt az állandó iwiw-ezést (napi 5x belépni, mert üzenetem érkezett, ismerősnek jelöltek, stb.) és töröltem magam úgy 800 ismerős után.

Persze iwiw-en nem ott lenni nagy hiba, elvégre az iwiw kiváló “kémcucc”. Szóval újabb regisztráció, viszont most már nem jelölünk senkit és semmit. Fél év után megint elkezdtek szaporodni az ismerősök. Újabb törlés!

Ezeknek a közösségi oldalaknak van egy hatalmas hátrányuk (most nem arra gondolok, hogy függőséget okoz), hanem hogy felelőtlenné teszi az embert. Ha meg lehet adni lakcímet/életkort/munkahelyet/iskolát, akkor bizony sokan megteszik. Ha fel lehet tölteni sok-sok képet, sokan megteszik. És ez az a pont, ami előtt mindig értetlenül állok. Egy ismerősöm adatlapját nézegettem régebben, miközben MSN-eztünk és megtaláltam az otthoni vezetékes telefonszámát kiírva, ráadásul úgy, hogy nem csak az ismerősök láthatták. Kérdeztem tőle, hogy nem gondolja, hogy ez nem jó ötlet? Nem értette mi a bajom, de végül levette.

A másik ilyen a képek szekció. Vannak emberek, akik úgy érzik, hogy az életüket iwiw-en kell publikálniuk. Hetente teszik fel az újabb és újabb képeiket, ha elmennek kirándulni / nyaralni / bulizni azonnal megy fel a kép, lássa mindenki, hogy merre jártak. Ilyenkor nekem mindig a sötét oldala jut eszembe ennek a nagy nyitottságnak.  Vajon ezeknek az embereknek van fogalmuk arról, hogy mi mindent lehet kezdeni egy ilyen adatlappal /képekkel? Elég egy megcsalt kedves / egy csúnyán kikosarazott szerelmes / egy kirúgott alkalmazott vagy épp egy osztálytárs, aki beszólt és bizony megvan a baj. És hogy mit lehet kezdeni egy rakás képpel, egy ismerős listával és egy csomó publikus adattal? Ezt inkább mindenkinek a fantáziájára bízom, az élet már számtalanszor bizonyította, hogy csúnya dolgokat, nagyon csúnya dolgokat.

üdv,
WebMester

Nincsenek hasonló bejegyzések.